Mdina mellett Rabatban volt a szálláshelyünk egy papneveldében. Máltán az emberek elég erősen vallásosak. Sokszor a házak oldalán egy kisebb szentély van felállítva. Általában Mária szobor, egy virággal, vagy gyertyával. Furcsa, mert ezekről nekem az emberek nyitott ablaknál történő horkolása jut eszembe még 3 év után is. :) Napközben nem igazán sétáltunk, mert rengeteg próbánk volt. A szünetben meg olyan meleg volt,hogy inkább egy légkondis helyre ültünk be. Gyakran járunk át Mdinára. A sieszta időben az Angyalommal minden nap egy helyen kávéztunk. Általában az Olimpiát nézték vagy 3 különböző tv-n 4 féle adást. :) A kávéjuk nagyon finom.
http://www.facebook.com/pages/Bottegin-Palazzo-Xara/195170523885149
Esténként pedig sétálgattunk, ahogy már írtam is. Néha beültünk egy gyönyörű étterembe. La Fontanella Tea garden Nem csodaszép??? Kint ülsz, a szél csendes, és már csak langyos. A máltai konyha pedig nagyon jó! Nagyon sajnálom, de csak a csokitortájukról és a répatortáról vannak már csak emlékeim. :) Viszont az zseniális volt! Összességében a máltai sütemények nagyon finomak!
Legelső este, amikor újra láttam a kedves spanyol barátaimat, fogtuk magunkat, és besétáltunk Mdinába. Egyszer csak egy apró kis téren jártunk. Egy nagyon pici étterem, vagy kocsma előtt helyi emberek ültek. se asztal, se semmi, csak megfogták a széküket, és kiültek dinnyézni. :))) Mi is odaültünk nem messze tőlük, ha jól emlékszem, a meleg kőn foglaltunk helyet. Egyből kijött a pincér lány, és mi italokat rendeltünk. nagyon örültünk, hogy egy év után ismét találkoztunk, de a pillanat varázsa elragadott: alig beszéltünk egymással. a helyieket figyeltük. Ez jellemző ránk az Angyalommal: mind a kettőnknek van egymástól 2000 km-re egy saját élete, de amikor valahol együtt vagyunk, a pillanatot erősítjük: megfigyeljük ez embereket, helyeket. Elgondoljuk, hogy hogyan élhetnek az emberek azokon a helyeken. fantasztikus dolog, mindenkinek ajánlom! Ezen az estén ezek az emberek küldtek nekünk egy tányéron felszeletelt hideg dinnyét. Csak azért, mert ott ültünk velük, és kultúrált ember módjára viselkedtünk. Én meghatódtam. :) Hec éhes lett,és megkérdezte, hogy van-e még konyha. Én akkor még nem tudtam, de híres a máltai nyúlhús. Hec mondta, hogy ha lehet, akkor kis adagot szeretne kérni. Mondták, hogy rendben, az lesz. :) Persze-pityu, kisadag. Meredt szemekkel nézi, és mondja, hogy ő ezt nem tudja megenni. Megszólal a hatalmas ember, aki olyan tulajdonos kinézetű volt: Ez? A fiam kétszer ennyit eszik, és az sem elég neki. Hec: "I dont wanna see your son" Ez a mondat azóta is minden évben megnevettet minket, ha találkozunk. :)
ha jól emlékszem, volt egy koncertünk a fővárosban, Vallettában, és egy Gozon, a kis szigeten. Mindenhol körbejártunk.
most egy párfényképet csatolok, és ha lesz időm, és eszembe jutnak még dolgok, akkor folytatom.
