2012. január 15., vasárnap

Israel IV. Kobri 2012.01.05.

Kobri egy Akko melletti kibuc. Igaziból egy úttal néztük meg, egy napon, de mégis különszedem. Kobriban még egy koncertünk is volt. 


Mi is az a kibuc?? Ismét a wikipédiát hívom segítségül.

A kibuc (héberül קיבוץ ) a "csoport" ill. "összegyűjteni" szavakból ered. A kibuc olyan kollektív település ahol a vagyon egy jelentős része közös. A mozgalom a szocializmus és a cionizmus egyfajta kombinációjaként egy gyakorlatias, munkaalapú cionizmust hozott létre Izraelben olyan időkben, amikor a gazdálkodás független formái nem alakulhattak ki. A szükségből erényt kovácsolva, saját zsidó/szocialista ideológiájuk alapján a kibucok tagjai a közösségi élet olyan letisztult módját honosították meg, mely az ország határain kívül is komoly érdeklődésre tarthatott számot. Az első néhány generáció utópikus közösségei után a maiak alig különböznek a kapitalista vállalkozásoktól és a hagyományos városoktól, melyek mellett a kibucok alternatívát szerettek volna nyújtani.
Az eredetileg főleg mezőgazdaságból élő kibucok mára bevételük jelentős részét ipari tevékenységből és turisztikából szerzik.

Kobri kibucban 300-an laknak, de csak 140-en tagok. Igaziból még az ott élő néni sem tudta pontosan elmagyarázni, hogy mi a különbség az ott élő, és a tag között. A tagok mindenképp ott is dolgoznak. Kobrinak banánültetvényei vannak, és baromfitenyészete. (csirke első sorban) A néni 60 éve lakik kibucban, de a gyerekei már nem ott élnek. Mára már nem az az életmód a jellemző, amit most írni fogok, de 60 éve, amikor a néni beköltözött, a kibucban élőknek nem volt önálló "vagyona". Minden közös volt. Nem csak a vagyok, de közösen étkeztek, közösen ünnepelték az ünnepeiket. A gyerekek nem a szülőknél éltek, hanem külön helyük volt. A szülőknél napi pár órát voltak csak, de nem aludtak ott. Külön kibuc óvóda, iskola volt. Most is van, de a gyerekek már a szüleikkel élnek, illetve van önálló vagyon. Az ünnepeket ugyanúgy együtt is ünneplik. A házak nagyobbak lettek. Viszont az én véleményem az, hogy nem szebbek a házak, mint a Havanna lakótelep Budapesten... Persze nem 10 emeletes házak vannak, de ez a stílus. Ez egy olyan dolog, amit én soha nem fogok megérteni, de tiszteletben tartom. Jóval előttem létezett már, és vannak emberek, akik ott, és úgy boldogak. Pár nap múlva kiderült, hogy a netanyai zeneiskola igazgatója (aki nem mellesleg egy fantasztikus ember) illetve a vonós zenekar tanára is kibucban nőtt fel. Nekik ez tök helyén van...

Nincs sok képem Kobriról, mert csak egy 20 perces kis körbefutásra volt időnk a koncert előtt.

Itt a banánültetvények láthatóak egészen hátul lefedve.. Nagyon védik őket, Nem is tudtam, hogy a banán ilyen érzékeny.








Ez pedig a baromfitelep. Sorry a képminőség miatt, messze voltunk.


Israel III. Akko 2012.01.05.

Az előző bejegyzésben a térképen látszik, hogy Akko szintén egy tengerparti város. Északon található. Milyen érdekes, hogy Izraelben télen azt mondják, északon meleg van, délen hideg. :) Ez így is van, mert délen általában hegyvidékes a táj.

Akko-ban is volt idegenvezetőnk, de sajnos nem a legjobb. A pasiról nem tudom megmondani, hogy pontosan mi is volt, arab-e egyáltalán, vagy sem . Inkább egy kissé simlis idegenvezető. :) Túl sok adattal nem rendelkezett, viszont nagyon jól be tudta vinni a csapatot 1-1 üzletbe. :) A főiskolás csellótanárnőm még őszi szünetben, amikor meglátogattam, mesélt arról, hogy amikor ők kint voltak a zenekarral, őket is bevitte a vezetőjük mindenféle üzletbe. Volt, hogy be is harangozta, hogy a legolcsóbb ékszerüzletbe mennek, majd páran átmentek a szomszéd arabhoz, és fele áron vásároltak. 

Kénytelen leszek a wikipédiáról kimásolni pár mondatot Akko-ról, majd jönnek a képek. 


Akko évezredes város Galileában, a mai Izrael északi területén.

Az óváros a haifai öböl északi részén, egy félszigeten található és egy helyenként 150 méter széles erődítmény védi. A szárazföld felől mára már teljesen körbeveszi az új város.Míg az új városban többségében zsidó a lakosság, az óvárosban szinte kizárólag izraeli arabok laknak és még ma is az egyik legorientálisabb hangulatú város Izraelben
A városnak 2008-ban 46 ezer 300 lakosa volt. (a Marco Polo útikönyv szerint 60ezer lakosa van, de nem találok évszámot) 


A városnak több évszázadon keresztül fontos kikötője volt a földközi tenger keleti részén, ez mára már erősen vesztett jelentőségéből. Gazdasági súlya ma az iparnak van, mindenekelőtt a vasfeldolgozásnak. A városnak van vasút-összeköttetése is a Naharija - Haifa vonalon.



Amit az idegenvezetőnk is  büszkén elmondott, hogy az UNESCO 2001-ben felvette Akko-t a világörökségek listájára. A Biblia szerint Pál apostol megszállt a városban. A rómaiak kaszárnyavárosként használták, majd a török uralom alatt Ahmed el Dzsezzár pasa nagy építkezéseket valósított meg. Ő verte vissza egyébként Napóleon ostromát is. 
Hán el Undán: 1785-ben  Ahmed el Dzsezzár építtete ezt az oszlopos karavánszerájt. Lent istállók, fent a galérián pedig a szobák vannak.

Pár kép az óvárosról, és a kikötőről:









Az idegenvezetőnk roppant büszkén mesélte, hogy az első nyilvános wc-t láthatjuk. :) A falban a bemetszések a vezetékek, ha a gyatra angol tudásommal jól értettem. :)


 Itt látható, hogy a feltárások még nem fejeződtek be:

Most a piacot, a belvárosi életet mutatom be. Kaptunk 45-50 percet szabadon. Nem mehettem szabadon tanár létemre, mert pár 18 éven alulinak hozzám kellett vergődnie, mégis itt még sikerült egész nyugodtan nézelődnöm. Közben találkoztunk Benivel, aki az ottani zeneiskolában tanít. Innentől volt az egész csak igazán érdekes, mert Beni fordított, és ismert mindent: fűszereket, édességeket, halakat, stb-stb. Így sokkal többet értettünk. Ő mutatta meg az ottani "snack"-et: főtt csicseriborsó, vagy valamilyen lóbab szerű bab leöntve savanyú fűszeres lével. 










Még valami, amit csak Akko-ban láttam, és életemben nem jutott volna eszembe:




2012. január 14., szombat

Israel II. Tel Aviv-Jaffa 2012.01.03.

Megérkezésünk másnapján visszamentünk landolásunk helyszínére, Tel Aviv-ba. Nem sokat láttunk a nagy városon, felhőkarcolókon kívül. Összesen két helyet látogattunk meg: a Diaspora múzeumot, illetve a kikötőt. 

Előbb a múzeum: az egyetem területén található. 10 fő felett ingyenes a látogatás, és elég sok nyelvű idegenvezetés folyik. Ez a múzeum nem foglalkozik túlzottan a Holocausttal, hanem inkább a zsidóság, és Izrael történetével. A vallás 7 alapkövét bemutatja, amiből nem emlékszem mindenre. :) 2 dolog maradt meg bennem, amit soha nem fogok elfelejteni: ahogy beléptünk a múzeumba, arcokat láttunk lefotózva. Volt köztük etióp, volt kínai, volt szőke északi típus, volt barna latino. Mi a közös? Mind zsidó. Na ez az, amit nem értettem, és amit egy laikus nem ért. Ez nem egy vallás, hanem egy kultúra. Nekik külön nyelvük van. Ez az, ami miatt ők mégis összetartoznak, bárhol vannak. A nyelv, a vallás, az ünnepeik, a kultúrájuk. A másik dolog is hasonló, ami engem megfogott: a makettek. Bemutattak a világ minden tájától zsinagóga maketteket. Budapest nem volt köztük. Viszont volt 2 olasz makett: Velence, ahol egy bérházat kívülről meghagytak lepukkantnak, belülről teljesen átépítették zsinagógává. Erre azért volt szükségük, mert Velencében nagyon kemény üldözések voltak. Láttam kínai zsinagóga makettet. Előtte álltam vagy 5 percig. Kína???? Az hogy lehet? 

Bemásolom az ehhez kapcsolódó wikipédiát:


A zsidó vallás eredete a Bibliában olvasható ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob történetéig nyúlik vissza. E történet szerint Isten szövetséget kötött az ősatyákkal, hogy őket és leszármazottaikat választott népévé fogadja, és elvezeti majdan az Ígéret földjére. Jákob fiai Egyiptomban szolgaságba kerültek, ahol kegyetlenül bántak velük, ezért Isten tíz csapással sújtva az egyiptomiakat, és szétválasztva a Vörös-tengert, kivezette onnan őket (pészah ünnepe). Ennek az idejét a vallástörténészek többnyire az i. e. 13. századra, II. Ramszesz fáraó korára teszik. Ezután a Szináj-hegyen Isten kinyilatkoztatta a tízparancsolatot és átadta törvényeit, a Tórát a zsidó népnek (lásd még: sávuot).
A zsidók Isten segítségével eljutottak Kánaánba, ahol pár száz évvel később Salamon  Dávid király fia – idejében megépítették Jeruzsálemben a Szentélyt, a zsidó vallás legszentebb helyét. A zsidó nép több száz éven keresztül mutatott be ezen a helyen áldozatokat Isten tiszteletére. A Szentélyt i. e. 586-ban a babiloniak lerombolták, a zsidó népet pedig száműzetésbe hurcolták hazájukba, ahonnan csak évtizedekkel később térhetett vissza. Ekkor megépítették a Második Szentélyt, azonban i. sz. 70-ben a rómaiak ezt is lerombolták, amivel megkezdődött a gálut, a zsidó nép immáron mintegy kétezer éves száműzetése (lásd még: tisá beáv).
A száműzetésben az isteni törvények, a háláchá nyújtott útmutatást a zsidóknak világszerte. Ezáltal a történelem során oly sok megpróbáltatást elszenvedő zsidóság egységes nép tudott maradni, és vallási irodalmuk is virágozhatott. A zsidók szellemi vezetői a rabbik lettek. 200 körül Rabbi Jehuda há-Nászi megszerkesztette a Misnát a szóbeli hagyományokat 6 könyvben összefoglaló művet, melyet pár száz évvel később a Jeruzsálemi és Babiloni Talmud követett, amelyben a rabbiknak a szóbeli tan feletti vitáit gyűjtötték össze. Időközben a zsidó világon belül két nagy csoport alakult ki: az áskenáz – amelyhez főként Kelet- és Közép-Európa zsidósága tartozott – és a szefárd – amelyet a dél-európai és észak-afrikai zsidó közösségek alkottak. A 16. században Rabbi Joszéf Káró megalkotta a Sulchán Áruchot, a „Terített Asztal” című törvénykódexet, mely – Rabbi Mose Iszerles kiegészítéseivel – az egész zsidó világ törvénykönyvévé vált.
Később, a 18. századtól kezdve az addig többé-kevésbé egységes zsidóságból különböző irányzatok alakultak ki. Az ortodox hagyomány mellett megjelentek a haszidok, majd ezt követően a felvilágosodás hatására a haladó szellemiségű reform közösségek és a hagyományos és újító gondolatok közötti középútra törekedő konzervatívok.
Képek a Diaspora múzeumról:









Tel Aviv Port

Tel Aviv Barcelona, és más nagy kikötővárosok mintájára felvirágoztatta a kikötőjét szórakozóhelyekkel, éttermekkel. Ennek a vállalkozásnak a neve TAP. Izrael legtrendibb helyének számít Marco Polo szerint. (gondolom nyáron, mert most csak mi szállingóztunk ott) Péntek este máshol elcsendesedik minden, itt akkor indul csak a buli. Sabbath night fevernek hívják. :)









Jaffa

Yafo, Old-Yafo. Ők Dzsafó-nak ejtik. Jáfet, Noé legkisebb fia a város névadója. A keresztes hadjáratok idején a város inkább erődítmény volt, melynek neve Joppa volt. 1799-ben Napoleon teljesen lerombolta, majd a törökök újraépítették. Ahogy Jeruzsálemben, itt is mind a három világvallás megtalálható, csak még kisebb helyen. Yafo kikötőváros, még pedig a legrégebbi. A Ben Gurion reptér megépülése előtt, ha valaki a Szent Földre érkezett, legvalószínűbb, hogy itt érintette először azt. Ma már nem üzemel nemzetközi kikötőként, de a régi kikötő "kapui" (zátonyok) még ma is érintetlenek. Itt egy nagyon vagány idegenvezetőnk volt, Orr, vagy Owrl , vagy nem tudom, hogy hívták, de olyan viccesen mesélt el mindent, hogy megjegyeztük. :) Yafo mellé épült Tel Aviv 100 éve. Eredetileg Yafo mintájára, kikötőváros, illetve exportközpontnak indult, csak aztán túlhaladta, és gyakorlatilag főváros lett. Ezen a mai napig vitatkoznak. Izrael Jeruzsálemet tartja fővárosának, de az Unesco nem ismeri el sem Jeruzsálemet fővárosnak, sem Izraelt önálló államnak, emiatt minden minisztéruim Tel Avivban van.










 A híres kikötő kapu :)


Ugye, mennyire nem szép, ha egy pálmafa el van hanyagolva??


Ez én vagyok :)

 Itt álltam, amikor Balut hívtam. :)

A háttérben Tel Aviv

A kép története annyi, hogy Izraelért, de főképp ezért a területért évezredek óta megy a harc. A vagánycshávó mesélte, hogy ha 1 métert leásunk, találunk keresztes korabeli bizonyítékokat. 2 méterre római kor, viszont ha olyan mélyre ásunk, mint ezen a képen, akkor egyiptomi kaput lelünk


Yafo, és egész Izrael legnagyobb exportcikke a narancs volt. Egy Yafoban élő művész ezt szimbolizálja annyival megspékelve, hogy a 3 zsinór, amin lóg, az a 3 világvallás, a föld meg persze a Szent Föld. :)


Marco Polo (az útikönyv) szerint Yafonak baromi érdekes a bolhapiaca. Sajnos amire ő gondolt, oda nem mentünk már be, de láttam egy kis utcát, ami tényleg az Ezeregy Éjszaka Meséire emlékeztetett. Mi csak kint tekeregtünk a béna bolhapiac verzión. Legalább van miért visszamenni :) 




Látod a forintot?

Ezt tényleg így tette ki. Nem is érdekelte, hogy esetleg fordítva értelme is van... :)