Január 3, Phuket motornap

Ezt a bejegyzést elvesztettem, így kb egy héttel később a kézzel írt útinaplóból pótolom.

Ezen a napon sem keltünk korán, de egy köteli helyen ettünk "mango and sticky rice"-t, azaz mangó édes, ragadós rizzsel és kókusztejjel. Zseniális!

Utána lecseréltük a motort egy picit erősebbre. Előbb Kathu településre mentünk, ahol egy picike vízesést néztünk meg: Kathu waterfall. Aranyos volt. Amikor felmentünk, páran épp jöttek le, és mondták, hogy nem ajánlják, hogy felmenjünk, mert nem éri meg, de mi úgy gondoltuk, hogy ha már ide eljöttünk, azt a pár lépcsőt csak megmásszuk. Szerintem megérte. Nem volt tényleg nagy, és a Koh Samui szigeten talált után tényleg nem egy hűde mindenképp látni kell dolog, de nagyon aranyos volt.

Utána a Big Buddha irányába indultunk. Útközben megálltunk egy teljesen thai helyen enni. A néni annyit sem tudtott mondani, hogy "thank you" viszont nagyon finom volt a főztje! Balu gyömbéres csirkét evett, én currys rákot.

Itt érdekes volt, hogy sokan kaja nélkül, vagy zacskós elviteles kajával ültek az asztalnál. Nem értettük, hogy miért, de egyszer csak jött egy teherautó a platón kiépített padokkal, és mindenki felszállt rá. Ez valami busz, vagy hatalmas iránytaxi lehetett.

Bigg Buddha felé portugál hatás

Ezután már tényleg a Big Buddha jött. :) Ez a motor jobb volt, mint az előző napi, de olyan erős mégsem volt, mint Koh Samuin. De azt hozzá kell tenni, hogy ott otthagytunk egy útlevelet letétbe, ami nagy biztosíték nekik. Itt pedig csak a fénymásolatot hagytuk meg, emiatt rosszabb motort adtak. Nagy nehezen feljutottunk a Bog Buddhához. Ugyanott, a babyelefántnál volt kritikus. Én épp feladtam volna, mert a google map azt mondta, hogy még 9 perc, és úgy gondoltam, hogy ha már itt  elakadunk, és Balu lébbal hajtja, akkor mi lesz később... De ez a szakasz volt messze a legmeredekebb, utána megint könnyebben ment. Nagyon örültem, hogy feljutottunk. :) Ittam ott is egy igazi, főzött kávét, ami nagy kincs Thaiföldön! A strandruhám rövidnek bizonyult, így kaptam egy lapszoknyát. Itt ingyen adják, a Wat Pho-nál is, de úgy hallottam, hogy a Grand Palace-ban 500 bathért kell bérelni. Nem tudom, hogy ez igaz-e... Sejthettem volna, hogy a Big Buddha nem csak egy hatalmas nagy szobor, hanem egy templom is, de az az igazság, hogy Koh Samuin csak egy szobor, ami alatt piac van, és ott nem volt dresscode. Itt is (és ott is) a kilátás pazar volt annak ellenére, hogy még javában folyik az építkezés. Egy hatalmas szobrot kell elképzelni, ami pici márványkockákból van kirakva. A bejáratnál lehet is venni ilyen kockákat, sőt rá is lehet írni, és ők valamelyik oszlopba beleépítik. Lehet akár egy adag sódert, vagy homokot is venni nekik, és így adakozni. Én egy másik utat választottam az adakozásra: 2 szerzetes ült egymás mellett, előttük térdelő sorban a túristák, és aki sorra került, bedobott egy kosárba egy kis pénzt, és a szerzetes megáldotta, és kapott tőle karkötőt. Én a sárga fonott karkötőre játszottam. :))) Balu pedig fotózott. Ezután megnéztük Buddha lábnyomát, de igazi lábnyomot nem találtunk, csak egy nagyon szép kilátást. Én ezt úgy értelmezném, hogy Buddha ezt a gyönyörű helyet hagyta ránk, rájuk. De lehet, hogy tévedek, mert ha utánakeresek, mindig látok egy olyan lábnyomot, mintha a wat phos Buddha lábát ábrázolnák. (egyenes, szögletes)

Ezután átmotoroztunk a gyönyörű Karon beachre, ahol előző nap délután már voltunk. Itt ért minket a naplemente is. Megint a Novotel hotellel szemben telepedtünk le, és ismét kevesebben voltak. A naplemente alatt 4 esküvői fotózás is volt. Nekem pedig sikerült az egyik egy lébon álló jóga póz, ami egyébként sima padlón nekem mér nagyon jól megy, de a homokon nehezebb volt sokkal. Főleg olyan közel a tengerhez, ahol még ki tudja mosni a lábam alól a homokot. Elszórakoztam vele vagy 5 percig, mire megtaláltam a helyes módot. Nagyon szép fotókat lőtt Balu.

Ezt követően hazamotoroztunk, kb 15 perc alatt jutottunk haza. Nagy hegyeken kell átmenni, de nagyon szép a környék. Zuhanyzás után európai kaját szeretett volna enni Balu, így ő evett egy 4 sajtos pizzát, én pedig a tom yum gong levest, azaz a ráklevest. Hatalmas adag volt maga a leves, ketten ettünk még egy papaja salátát is. Csak egy-két falat pizzát ettem tényleg, nem volt egy fél szelet, mégis olyan nehéz volt a pocak, mintha kő lett volna benne. 2 órán át szenvedtem, de egy kis hazai pálesz szétcsapatta. (szerintem a glutén volt a hibás) Ezután még összepakoltuk a cuccunkat, hogy másnap ne kelljen, és milyen jól tettük....