Előre bocsi, ha idegesít, hogy írom az árakat, de 10-20 év múlva jó lesz visszanézni, illetve aki mostanában tervez ide utat, jobban tud kalkulálni... Anno nekem rengeteget segített, hogy ezeket olvastam.
Eső éjszaka hiába voltunk fáradtak, sajnos nagyon rosszul aludtunk. Én két részletben összesen 5 órát, Balu meg csak 3 órát. Az ablak alatt folyamatosan dzaszkaliztak a thaiok. Egy kitelepült konyha volt, meg pokrócon ócskapiac. A kereszreződésben vagy 5 kifőzde üzemel, folyamatosan berregnek a motorok, és éjszaka a prostik is megjelentek :) Ekkor valaki kihozott egy vezeték nélküli magnót, és a thai zenét dübörögtette. Reggel fél 7-kor felkeltünk (akkor persze aludtunk) Összeszedtük magunkat, a hallban ittunk egy kávét/teát, és jött is értünk Charlie a thai idegenvezetővel. (Thaiföldön lehet más származású idegenvezetővel menni, de kell vinni egy thai-t) Mi voltunk az utolsók a 9 fős csapatból, akiket összeszedtek, így egyből indultunk is. Először egy közeli sótelepen álltunk meg, ahol a tengerből medencékbe eresztetik a vizet, majd megvárják, hogy elpárologjon a víz, és kiszedik a sót. Ehhez szárazság kell. Most már száraz évszak van, de még nem olyan régóta, hogy elkezdjék a munkálatokat. Volt többféle só is. Kiderült, hogy a felszíni só, ami a legfelső rétegen van, az a legértékesebb.
Innen továbbmentünk a Maeklong vasúti piacra. Itt a vonat most márciusig sajnos nem közlekedik, mert a sínek nagyon ergyák. Charlie vitt minket, mutatta, hogy kinek milyen áruja a jó, hol érdemes vásárolni. Ez a piac olcsóbb, mint Bangkokban az árak. Előbb volt a piac, utána építettek vasúti síneket, hogy be tudják vinni az árut Bangkokba. Érdemes rákeresni, én láttam előtte videót róla. Leginkább friss gyümölcs, zöldség, hal és hús volt. Na meg ezeknek a szaga. Engem nem lepett meg, de Balu szegény csak lesett. Ő nem járt még Ázsiában, és nem olvasott ennyit utána a témának. A későbbiekben figyeljétek a kajaválasztását Itt 2 kis zsacskónyi curry pastát vettem. Otthon sokszor főzök curryt, jó lesz eredeti krémmel csinálni. (10-10 THB) Balu pedig egy bambuszba és banánlevélbe töltött, kókusztejes, rizses, édesbabos sült édességet vett. (40thb, de 2 sarokkal arrébb azt mondja, 20-ért látta)
Ez a 100 napos tojás. Itt lóhugy tojásnak hívják. Nem eszik egyszerre egy ember egy egészet, hanem együtt esznek, mimdent kipakolva, és osttozkodnak.
Tintahal
Ez a sín
A következő állomás egy kis thai település volt, ahol egy pici kókuszfarmon megmutatták a kókusz felhasználását. Kókuszvirág cukrot is készítettek. Ebből vettem is gyorsan egy fél kg-os tömböt, mikor megtudtam, hogy paleo :) (40thb) Balu kókuszlevet ivott. Utána visszaadta az eladónak a diót, aki elvágta neki, hogy kikaparhassa a fehér részét. Charlie szerint ebben van a legtöbb vitamin :-) Ennél a farmnál egy tradicionális thai tikkfaház is van. Skanzenként üzemel. Itt tudtuk meg, hogy a sziámi harcos hal, a sziámi macska, a sziámi ikrek is innen származnak. Na jó, nem minden iker, de az elsőket itt jegyezték fel.
Ez egy kókuszvirág, ennyi kókusz lesz belőle. (a bogyók)
A kókuszviràg leve
1/2 kg kókuszvirág cukor
Így másznak a kókuszpálmára. Vagy a virágot metszik be, hogy a levét felfogják, és sok főzés után cukrot csináljanak, vagy a kókuszdiót szedik le. Mára majmokkal szedetik. A majom kitapogatja az érett kókuszt, mert színvak.
A nézelődés után a Damnoen Saduak Floating Market következett. Vagyis az úszó piac. Nagy élmény volt beszállni, egyszer látni kell, de eléggé "turi" szaga van. Csak túristák utaznak a hajókon. Minden pultnál ugyanazt árulják, és elég drága áron. Viszont a színek, a hangulat, a képek felejthetetlenek. Utána még ott, de a hajóból kiszállva egy pad thai-t ettünk, ami nagyon finom volt. Én csirkéset ettem, Balu vegetáriánusat. (ugyanis a piacon látott 30 fokban kint álló hús és hal után feltételezte, hogy ez is onnan lehet) Egy boltban vettünk szuveníreket, majd mentünk tovább.
Itt készült a pad thai
Néh ennyire repesztettünk, hogy csak homályosan tudtam fotózni :)
A piac táblája elmosódva
A Tiger Zoo következett, ami fakultatív volt. Mi nem mentünk be. Utána vagy 3 órás út volt, mire hazaértünk, mert dugóba is keveredtünk, és mi voltunk az utolsók, akiket kitettek.
Hazaérve a sarki 7-Elevenben vettünk nekem egy simkártyát (299 THB, 1,5 GB net, és 7 napig jó. Utána kiderül, hogy töltöm fel) meg vettünk egy kanniszter vizet. Picit pihentünk itthon, ittunk lent egy teát/kávét, majd kimentünk a Khao San Roadra, ahol alkudtam a papucsra és a nadrágra. Ezeket az előző postban már megmutattam.
10-kor már aludtunk, de 3-kor kb felébredtünk. Kűzdünk a jet laggel. Balu még Nürnbergben megfázott, ezt a repülőút csak rosszabbá tette. Ma tetőzött, de ez egy újabb post lesz. Itt abban maradunk, hogy 21-én hajnali 3-ig sikerült aludnunk. Ezen az estén az ablak alatt nem volt nagy zaj. Se konyha, se magnó.
