Megérkezésünk másnapján visszamentünk landolásunk helyszínére, Tel Aviv-ba. Nem sokat láttunk a nagy városon, felhőkarcolókon kívül. Összesen két helyet látogattunk meg: a Diaspora múzeumot, illetve a kikötőt.
Előbb a múzeum: az egyetem területén található. 10 fő felett ingyenes a látogatás, és elég sok nyelvű idegenvezetés folyik. Ez a múzeum nem foglalkozik túlzottan a Holocausttal, hanem inkább a zsidóság, és Izrael történetével. A vallás 7 alapkövét bemutatja, amiből nem emlékszem mindenre. :) 2 dolog maradt meg bennem, amit soha nem fogok elfelejteni: ahogy beléptünk a múzeumba, arcokat láttunk lefotózva. Volt köztük etióp, volt kínai, volt szőke északi típus, volt barna latino. Mi a közös? Mind zsidó. Na ez az, amit nem értettem, és amit egy laikus nem ért. Ez nem egy vallás, hanem egy kultúra. Nekik külön nyelvük van. Ez az, ami miatt ők mégis összetartoznak, bárhol vannak. A nyelv, a vallás, az ünnepeik, a kultúrájuk. A másik dolog is hasonló, ami engem megfogott: a makettek. Bemutattak a világ minden tájától zsinagóga maketteket. Budapest nem volt köztük. Viszont volt 2 olasz makett: Velence, ahol egy bérházat kívülről meghagytak lepukkantnak, belülről teljesen átépítették zsinagógává. Erre azért volt szükségük, mert Velencében nagyon kemény üldözések voltak. Láttam kínai zsinagóga makettet. Előtte álltam vagy 5 percig. Kína???? Az hogy lehet?
Bemásolom az ehhez kapcsolódó wikipédiát:
A zsidó vallás eredete a Bibliában olvasható ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob történetéig nyúlik vissza. E történet szerint Isten szövetséget kötött az ősatyákkal, hogy őket és leszármazottaikat választott népévé fogadja, és elvezeti majdan az Ígéret földjére. Jákob fiai Egyiptomban szolgaságba kerültek, ahol kegyetlenül bántak velük, ezért Isten tíz csapással sújtva az egyiptomiakat, és szétválasztva a Vörös-tengert, kivezette onnan őket (pészah ünnepe). Ennek az idejét a vallástörténészek többnyire az i. e. 13. századra, II. Ramszesz fáraó korára teszik. Ezután a Szináj-hegyen Isten kinyilatkoztatta a tízparancsolatot és átadta törvényeit, a Tórát a zsidó népnek (lásd még: sávuot).
A zsidók Isten segítségével eljutottak Kánaánba, ahol pár száz évvel később Salamon – Dávid király fia – idejében megépítették Jeruzsálemben a Szentélyt, a zsidó vallás legszentebb helyét. A zsidó nép több száz éven keresztül mutatott be ezen a helyen áldozatokat Isten tiszteletére. A Szentélyt i. e. 586-ban a babiloniak lerombolták, a zsidó népet pedig száműzetésbe hurcolták hazájukba, ahonnan csak évtizedekkel később térhetett vissza. Ekkor megépítették a Második Szentélyt, azonban i. sz. 70-ben a rómaiak ezt is lerombolták, amivel megkezdődött a gálut, a zsidó nép immáron mintegy kétezer éves száműzetése (lásd még: tisá beáv).
A száműzetésben az isteni törvények, a háláchá nyújtott útmutatást a zsidóknak világszerte. Ezáltal a történelem során oly sok megpróbáltatást elszenvedő zsidóság egységes nép tudott maradni, és vallási irodalmuk is virágozhatott. A zsidók szellemi vezetői a rabbik lettek. 200 körül Rabbi Jehuda há-Nászi megszerkesztette a Misnát a szóbeli hagyományokat 6 könyvben összefoglaló művet, melyet pár száz évvel később a Jeruzsálemi és Babiloni Talmud követett, amelyben a rabbiknak a szóbeli tan feletti vitáit gyűjtötték össze. Időközben a zsidó világon belül két nagy csoport alakult ki: az áskenáz – amelyhez főként Kelet- és Közép-Európa zsidósága tartozott – és a szefárd – amelyet a dél-európai és észak-afrikai zsidó közösségek alkottak. A 16. században Rabbi Joszéf Káró megalkotta a Sulchán Áruchot, a „Terített Asztal” című törvénykódexet, mely – Rabbi Mose Iszerles kiegészítéseivel – az egész zsidó világ törvénykönyvévé vált.
Később, a 18. századtól kezdve az addig többé-kevésbé egységes zsidóságból különböző irányzatok alakultak ki. Az ortodox hagyomány mellett megjelentek a haszidok, majd ezt követően a felvilágosodás hatására a haladó szellemiségű reform közösségek és a hagyományos és újító gondolatok közötti középútra törekedő konzervatívok.
Képek a Diaspora múzeumról:
Tel Aviv Port
Tel Aviv Barcelona, és más nagy kikötővárosok mintájára felvirágoztatta a kikötőjét szórakozóhelyekkel, éttermekkel. Ennek a vállalkozásnak a neve TAP. Izrael legtrendibb helyének számít Marco Polo szerint. (gondolom nyáron, mert most csak mi szállingóztunk ott) Péntek este máshol elcsendesedik minden, itt akkor indul csak a buli. Sabbath night fevernek hívják. :)
Jaffa
Yafo, Old-Yafo. Ők Dzsafó-nak ejtik. Jáfet, Noé legkisebb fia a város névadója. A keresztes hadjáratok idején a város inkább erődítmény volt, melynek neve Joppa volt. 1799-ben Napoleon teljesen lerombolta, majd a törökök újraépítették. Ahogy Jeruzsálemben, itt is mind a három világvallás megtalálható, csak még kisebb helyen. Yafo kikötőváros, még pedig a legrégebbi. A Ben Gurion reptér megépülése előtt, ha valaki a Szent Földre érkezett, legvalószínűbb, hogy itt érintette először azt. Ma már nem üzemel nemzetközi kikötőként, de a régi kikötő "kapui" (zátonyok) még ma is érintetlenek. Itt egy nagyon vagány idegenvezetőnk volt, Orr, vagy Owrl , vagy nem tudom, hogy hívták, de olyan viccesen mesélt el mindent, hogy megjegyeztük. :) Yafo mellé épült Tel Aviv 100 éve. Eredetileg Yafo mintájára, kikötőváros, illetve exportközpontnak indult, csak aztán túlhaladta, és gyakorlatilag főváros lett. Ezen a mai napig vitatkoznak. Izrael Jeruzsálemet tartja fővárosának, de az Unesco nem ismeri el sem Jeruzsálemet fővárosnak, sem Izraelt önálló államnak, emiatt minden minisztéruim Tel Avivban van.
Ez én vagyok :)
Itt álltam, amikor Balut hívtam. :)
A háttérben Tel Aviv
A kép története annyi, hogy Izraelért, de főképp ezért a területért évezredek óta megy a harc. A vagánycshávó mesélte, hogy ha 1 métert leásunk, találunk keresztes korabeli bizonyítékokat. 2 méterre római kor, viszont ha olyan mélyre ásunk, mint ezen a képen, akkor egyiptomi kaput lelünk
Yafo, és egész Izrael legnagyobb exportcikke a narancs volt. Egy Yafoban élő művész ezt szimbolizálja annyival megspékelve, hogy a 3 zsinór, amin lóg, az a 3 világvallás, a föld meg persze a Szent Föld. :)
Marco Polo (az útikönyv) szerint Yafonak baromi érdekes a bolhapiaca. Sajnos amire ő gondolt, oda nem mentünk már be, de láttam egy kis utcát, ami tényleg az Ezeregy Éjszaka Meséire emlékeztetett. Mi csak kint tekeregtünk a béna bolhapiac verzión. Legalább van miért visszamenni :)
Látod a forintot?
Ezt tényleg így tette ki. Nem is érdekelte, hogy esetleg fordítva értelme is van... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése