Ezen a napon is hajnalban keltünk. 3-kor felébredtünk, és nem tudtunk tovább aludni. Útinaplót írtam, hogy később tudjak blogolni. Illetve azt kerestem ki, hogy hol szép a napfelkelte. 5:20-kor fel is kerekedtünk. Sötét volt még, kevés ember maszkált az utcán, csak az árusok készültek a reggelire. Pár helyen műanyag tálcákon volt császárszalonna és 2 db tojás kiporciózva. Talán "európai" reggelit akartak? Lesétáltunk a Grand Palace és a Wat Pho-ig, a folyóparthoz. A parkban épp thai-chiztek :) a folyóparton 3 bathért átvittek a másik oldalra. Kb 3 perces mutatvány volt. A Wat Arun, azaz a Hajnaltemplom volt a célunk. A folyóparton megnéztük a napfelkeltét. Sajnos csak 8-kor nyit, 6:45-re viszont teljesen világos volt.
Visszamentünk a Gran Palacehoz a kis lélekvesztővel, a munkába igyekvő emberekkel, és a napi betevőjüket összegyűjtő (kolduló, de ez itt a rend) szerzetesekkel. Balu vett vagy egy kiló mini banánt, én meg kigugliztam a közeli 7-11 helyét (Grand Palace mellett) Süttettem egy toastot és vettem egy 3in1 kávét. Már mindig előre mondjuk, hogy no bag, please, mert mindent külön zacskóba adnak. Észre sem veszed, már zacskóban a pohár kavéd! Nézegettük a reggeli ébredezést a "kikötőnél" majd 7:45-kor elsétáltunk a Wat Pho-hoz.
Mi voltunk az első belépők. (100 THB/fő, és jár hozzá egy kis üveges víz. Apropó a kis üveg az 350ml, a "fél literes" az 550ml) Kiderült, hogy a Fekvő Buddhához csak 8:30-tól lehet bemenni. Addig sétáltunk. Amikor eljött az idő, startoltunk Buddhához. Hatalmas élmény. Az egyik legjobb a gyümölcsök és a lábmasszázs mellett. Az egész templomban nyugalom, csend, meghittség és végre tisztaság volt.
Csak a fáradtság és a meleg miatt indultunk haza kb 10:00-kor. Balu is egyre rosszabbul lett, ekkor tetőzött a betegsége. Hazamentünk, én 15:00-ig, ő 18:00-ig aludt. Addig tegnap blogoltam. Telefonon sokkal lassabb.
Este felkerekedtünk, elterveztük, hogy az ablak alatt ismét megjelenő konyhásbácsinál eszünk, de leérve sokkot kaptunk: a szaga se volt jó, és csirkelábleves volt. Tudom, hogy van, aki szereti, de mi nem bírjuk. Egy sarokkal továbbáltunk, ahol jól szituált, és valamennyire angolul makogó csajok árultak olajban sült csirke- marha- halgolyókat szpájszí szósszal. Természetesen zacskóban, de előttünk sütötte. Ez bejött!!
Onnan továbbsétáltunk: az utcánk végében is áll egy templom, csak semmilyen térképen nincs feltüntetve. Wat Manemtommi. Betértünk.
Majd a szokásos esti Khao San Road jött, Balu dinnyézett, én meg mixed fruit shaket ittam. Na ezt visszatapsolom. Zseniális. Az utca végén van (nem a lábmasszásos végén, hanem a másikon) Egy tök kedvetlen csaj adja.
Hazafele szólt az ima a templomból. Betértünk. A szerzetesek kint kóláztak, de egy bent énekelt mikrofonba, és pár civil ott ült velük. Egy picit elácsorogtunk, ezt megjutalmazva egy srác utánunkszaladt, és adott egy 2016-os falinaptárt.
Hazajöttünk és tadaaaaam: átaludtuk az éjszakát!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése