December 26, Koh Samui, Bo Phut

Tegnap hasonlóan alakult a napunk, mint előtte, csak kb 14:30-kor jöttünk be a strandról enni. Ugyanott ettünk spicy chickent. Mondta fiú, hogy csípni fog. Mi mondtuk, hogy semmi baj. Tényleg nagyon csípett, de finom volt. Kaptunk ajándék levest is :) Amikor fizettünk, mondtam neki, hogy Thaiföld legjobb konyhája. Úgy örült :) Kérdezte, hogy nem volt-e túl csípős, válaszoltam, hogy OK volt. Csak ámult, hogy hogy tudunk :)) 

Utána nem mentünk vissza, hanem be a faluba, (Bo Phut Fisherman's village. Kicsit egy balatoni falura emlékeztet) és onnan továbbmentünk a következő falu irányába. Az út gyalogosan nem volt nagyon járható, és veszélyes is volt, így amikor a következő iránytaxi arra cirkált, intettünk. Balu lealkudta 200-ról 100-ra kettőnk viteldíját. Itt mesélem el, hogy Thaiföldön semmit nem kell keresni, a taxis dudál, a tuk-tukos akár 20 métetig kísér, a kaja-pia minden sarkon ott van. Jegyet bármikor bárhova lehet venni. A túristának csak élnie kell, és annyit tudni, hogy hova akar menni, és éhes-e. Semmire nincs gondod, minden megtalál, csak győzd visszautasítani... 

Mi este megnéztük a Big Buddhát. Tényleg hatalmas. Szuper kilátás nyílik a Buddha beach-re. Utána 1-1 smoothie-t ittunk, majd a hazairányba sétáltunk. Egy piacba botlottunk, de már nem vettünk semmit.

Egy iránytaxival ugyanolyan alkudozás után a faluig mentünk. Ott lementünk a partra, és a part mentén hazasétáltunk. Ekkor már teljesen sötét volt.

Otthon a masszírozó kiskunyhónál megdumáltuk, hogy 10 perc múlva mehetünk. Így este teliholdkor 1 órás thaimasszázson voltunk a tengerparttól kb 5 méterre. Nagyon jó volt. :)

Utána visszamentünk, és felhívtuk a családjainkat.

Balu megivott pár chang sört, és nem volt részeg, de a hasa nagyon rossz lett tőle. Már a bangkoki túrán mondta Charlie, hogy ebben van valami furcsa dolog, mert neki is mindig beüt. Ezek után inkább a singha-t ajánljuk. (fehér címkés, barna üveges)