December 23, Grand Palace- helyett 2 másik

Senki nem tippelt, így a címben elárultam: nem voltunk.

Reggel felébredtünk, kialudtuk magunkat, zuhanyoztunk, és összepakoltuk a cuccainkat. Kicsekkolásnál Balunak megtetszett, amit a pultos csaj evett. Felíratta thaiul a kaja nevét egy cetlire, és megkérdezte, hogy ugyan melyik 10 méteren belül található kitelepült konyhán vette. :) valami rizses-zöldséges pulyka volt. Egyből át is ment a sarokra, és vett egy adagot reggelire. Tengeri herkenytűs, pulykás, zöldséges rizs volt. 

Én kávéztam. Előzőleg megbeszéltük, hogy a csomagjainkat otthagyhatjuk a hostelban, amíg még csámborgunk.

Elindultunk a Grand Palace irányába, nagy nehezen megtaláltuk a bejáratot (7-11- nel szemben) és sajnos igazuk lett az új portugál ismerőseinknek: iszonyat nagy tömeg volt! Nem mentünk be. Esetleg a szigetek után majd ha ismét Bangkukiban leszünk, elmegyünk. Csalódott lennék picit, ha nem látnám. Ez a legnagyobb dolog itt. A legfontosabb Buddha szobor (Smaragd Buddha) Maga a Király öltözteti mindig az évszaknak megfelelően. 3 éve csak a fia, mert a cshávó szélütést kapott, vagy valami ilyesmit, így egy kórházban lakik kb. No de visszatérve: más részről meg nem éri meg, hogy 30℃-ban millió kattintgató japán túrista között levegőt se kapjunk. Majd meglátjuk, mi lesz.

Tegnap inkább átmentünk szemben a parkba, ahol hattttalmas varánuszt láttunk. Azt hittem, krokodil. :) Mókus is volt. Itt már nagyon éhes voltam, olyan nyűgös-rosszkedvű-aztsemtudommitakarok éhes. Nézegettünk, keresgéltünk a környéken. Megálltam egy néninél, akinek 3 féle rizstésztája volt. Ebből választottam, majd kérdezte, hogy milyen husi legyen. Mondtam, hogy csirke. Erre látom, a húsok a napon kis tálban ott állnak. (Balu reggel jégről kapta a tengeri herkentyűs cuccot) De egyszer élünk, 3 féle hasfogóm van, megettem. Ez volt az első főtt utcai kajám. Zseniális!!! Hogy mennyire lepukkant? Mintha a nagyszüleim csirkeólja lenne. De itt ezt félrezeszed. Itt majdnem minden ilyen. Ez van, és lassan fel sem tűnik. Megszokod. Sőt, ha eleve nem vagy finnyás, nem izgat, csak érzelmileg zaklat, mert sajnálod őket. Viszont ők tök boldogok, hogy náluk ettél. A homlokukig emelik a kezüket köszönéskor. Cukik

Utána a Natgeo kiskönyv 2 közeli templom tippjét néztük meg: Wat Ratchaphradit és Wat Ratchabophit. Az elsőben márvány a chedi, az az arany tölcsér cucc, ami a buddhista templomoknál mindig van. Majd utánanézek, hogy mi az :) Sajnos nem lehetett bemenni, mert restaurálták.

Apropó!! Reggel az úton egy tök sima thai nő is kezdte a "where are you going" című műsort. Pedig se taxi, se tuk-tuk sofőr. Azt mondta, a Grand Palace zárva lesz, fogjunk inkább hajót, és nézzük meg a folyóparti templomokat. Egy taxisofőr is ezt mondta. Több helyen olvastam, láttam, hogy ezt mondják. Nem dőltünk be. Én ilyenkor keményen továbbmegyek, mintha a Blahán járnék, Balu udvariaskodik 3 kört, utána jönnek még vagy 20 métert, aztán leépülnek. Hogy az a nő miért mondta, azt nem tudjuk.

Folytatom. A második templomban 2 érdekes dolog volt: halluttunk egy kis énekórát. Egy szerzetes tanított egy fiút imádkozni. Leültünk (Balu lefeküdt!!!) egy padra, ahol csak a szerzetesek ülhetnek, és lekapcsoltak minket :)))) nem volt kiírva na. :))

Utána hazamentünk, elhoztuk a csomagokat, váltottunk pénzt, vettünk vizet. Elsétáltunk egy kerthelységbe. "A day in a life" nevű hely volt. Egy villa, ahol a felső részen egy pár lakik, alul galériát üzemelnek, a kertben meg egy bár van konyhával. Függőágyak, matracok, smoothie, shake, kaja, és csend egy 200 nm-es telken. Minden kb 20 méterre van csak Bangkok főutcájától! A csaj maga termel banánt, cukornádat, kókuszt, lime-ot és zöldfűszereket. Ebből is főz. Hihetelen. Ott ültünk 1,5 órát, sokat beszélgettünk velük. Élmény volt!

Az esti képek akkor készültek, amikor felfedeztük ezt a helyet. 

Utána kint a zajban, dugóban olyan volt, mintha meditálásról jönnénk. Az éjszakai vonat 19:30-kor indult, de előtte ott akartunk enni a vasútállomáson, így 17:00-kor indultunk. Jól tettük...

Taxiba szálltunk... 30 perc alatt 700 métert sikerült megtenni. Még jó, hogy ilyen korán indultunk. Kiszálltunk, és kb 40/45 perc alatt legyalogoltuk a 4 km-t. Megnéztük, hogy hányas vágányról indul a vonat, majd elmentünk enni. Zseniális 2.!! A főbejárattól sréhen balra kifelé vannak ilyen kifőzdék. Csípős csirkét ettem rizzsel, Balu meg zöldségeset.

A vègső ízt mindig te adod meg a kajának. Minden asztalon van cukor, ecetes savanyú chili, darált chili, és sónak halszósz. 

 Vettünk ananászt, dinnyét, 2 singha sört az útra. A sört azt mondták, inkább tegyük be a táskába, a vonaton nem szabad inni. Megértem: csak nyaraló túristák voltak. Sziget feeling. Megtaláltuk a helyünket, és pontosan indult a vonat. Mellettünk egy angol pár volt. Jól eldumálgattunk vagy 2 órát. Ők meg Ausztráliában élnek, és negyedszer voltak Bangkokban. Akik a vonaton vacsiztak, azoknak hozak étlapit, kaját, majd jött egy srác, és átalakította az üléseket ágyakká. Befeküdtünk. Én akkor még blogoltam, majd aludtam.

Balut a klíma picit megviselte, de már jól van. Reggel Surat Thaniban ébredtünk. Ez egy város, ahova az éjszakai érkezik. Itt matricát kaptunk. A miénk kék volt, és Koh Samui állt rajta. A buszra, ami a szárazföldi kikötőbe vitt, még várni kellett, de azalatt reggeliztem, Balu teázott, valami angol hippivel beszéltünk, és jött egy nő, hogy ha akarjuk, a szigeten a kikötőben egy taxi majd hazavisz minket 200-200 bathért, de csak ma csak itt, csak nekünk összesen 300 lenne. Lefoglaltuk, kaptunk rá jegyet.  (tanultunk abból, hogy Bangkokban mennyit kevertünk első nap, a biztosra mentünk most. Később láttuk Koh Samuin, hogy ott alapból 150 bathèrt van ez a busz :))) okosak ezek a thaiok!)

Majd a busszal 1,5 órát mentünk a kikötőbe. Ez már rég december 24, kicsit előreszaladtam. Holnap folytatom.